A PETTYES PÁNT

Egy nap kora reggel Sherlock Holmest egy félelemtől reszkető hölgy keresi fel. Ügye rendkívüli, két évvel ezelőttig nyúlik vissza.
Helen Stoner anyja halála után vad mostohaapjával és testvérével élt együtt egy ősi családi kúriában.
Miss Stoner egy viharos este ikernővérével beszélgetett, Julia két hét múlva kitűzött esküvőjéről. Julia mielőtt saját szobájába vonult volna, egy ártatlan kérdést intézett húgához, miszerint ő éjjel nem füttyöget-e. A zajokra érzékenyebb nővér ugyanis egy hete füttyögést hallott a szobájában éjszakánként, és nem tudta mire vélni a zajt. A nővérek a birtokon tanyázó cigányokra gyanakodtak, s így Julia megnyugodva aludt el.
Ezt az estét egy vérfagyasztó sikoly szelte ketté, majd Julia holtra vált arccal rohant ki szobájából. Húga egy pillanatra maga is hallotta azt a bizonyos füttyögető, majd egy fémes hangot. Julia utolsó mondataiban említést tett valami pettyes pántról, majd kimúlt.
Helen Stoner mára már maga is menyasszony lett. A napokban az ősi kúriát elkezdték felújítani, s a tatarozás miatt a hölgy kénytelen pár napig megboldogult nővére szobájában tölteni az éjszakákat.
Miss Stoner előző éjszaka maga is hallotta ugyanazt a halk füttyöt, ami Julia halálának előhírnöke volt, ezért fordult Holmeshoz.
A terepszemlén Holmes észrevesz néhány különös apróságot: egy néma csengőzsinórt, egy apró szellőzőt, ami nem a szabadba, hanem a szomszéd szobába vezet, s azt, hogy az ágy a padlóhoz van rögzítve.
Hogyan jutott be Julia gyilkosa a szobába, ha az ajtó és az ablak is el volt reteszelve? Ki vagy mi adta ki a füttyögő és a fémes hangokat?
Erre és még jónéhány kérdésre kap választ az olvasó a történet végén.

Illusztrációk a történethez:

<< vissza a Novellákba
<< vissza a Főoldalra

(c) 2oo8.